„Azt gondolom, hogy a könyvet azért érdemes elolvasniuk a vezetőknek, mert biztos vagyok abban, hogy a vállalatok felsővezetői is szenvednek a rendszertől, attól, ahogyan a cég működik. Biztosan látnak millió dolgot, ami sokkal jobban működhetne, de meg van kötve a kezük. De milyen lenne, ha vezetőként mernének nagyot álmodni? Mit szólnának ahhoz, ha csak olyan feladataik lennének, amik lelkesítik őket? Amiket szívből tud csinálni? Amikkel érzik, hogy hozzájárultak más emberek jobb-létéhez? És értelmes munkát végeztek? Biztosan van olyan ötletük, amire gondolni sem mernek, mert úgyis leszavazza az igazgatótanács… Pedig milyen jó ötletek lehetnének!

Milyen lenne, ha többé nem kellene mindenféle furfanggal és technikával az alkalmazottakat (illetve immár csapattagokat) motiválni? Mert ők is lelkesedéből és szívből dolgoznának? Minden tudásukat, energiájukat beletennék a projektekbe, olyat is, amiről eddig nem is álmodott senki, hogy van nekik? Milyen lenne, ha nem lenne munkaidő, senki nem nézne a másik körmére, és nem kéne sakkozni, hogy ne vegyék észre, ha valaki nem úgy és akkor dolgozik, ahogyan elő van írva? Mi lenne, ha mindenki annyit kereshetne, amennyit akar? Mert a fizetését a kollégák maguk határoznák meg? És még sorolhatnám.

És mindenki azt mondja, hogy áhh, hát ez így nem működik, nem működhet. Mi már bizonyítottuk, hogy de. Ilyen van, működik és olyan öröm itt dolgozni, így dolgozni, hogy arról mások álmodni se mernek. Kár.”

Kalmár Szandi, Hordozóház